“Miért futnak egyre gyorsabban az évek?”

„A homokórában mind simábbra csiszolják egymást a homokszemek, végül szinte súrlódás nélkül siklanak át az üveg felső részéből az alsóba, egyre jobban kimélyítve a nyílást. Minél régibb egy homokóra, annál gyorsabban jár. Észrevétlenül mind rövidebb órákat mér. […] Az ember évei is egyre gyorsabban múlnak, ahogy ismétlődnek, míg végül átszakad a gát. Az ember is egyre átjárhatóbbá válik a benyomások számára.” (Draaisma, 183., 2003) Van-e megoldás az életkor gyarapodásával együtt járó gyorsuló időélmény tempójának megváltoztatására?

„A fiatalság türelmetlen a maga vágyaiban, szinte habzsolná az időt, és az idő zsugorodik. Ehhez járul még, hogy a fiatalkori benyomások élénkek, frissek és számosak; vagyis az évek telítettek, ezerféle módon kitüntetettek […] Ezzel szemben az időskor[ban] […] egyforma minden hét, egyforma minden hónap, az élet egyhangú taposómalma. Az összes kép egyetlen képpé olvad össze. A képzelet rövidülésben látja az időt. […] Ha meg akarod nyújtani az idő perspektíváját, akkor, ha módod van rá, töltsd meg ezer új dologgal. Vállalkozz fárasztó útra, a világot megfiatalítva magad körül fiatalítsd meg önmagad!” (Guyau idézi Draaisma, 187-188.). Ide kapcsolódik az idő és az élmények kapcsolatának kettőssége. Egy unalmas óra vagy egy unalmas nap az átélés pillanatában szubjektíve jóval hosszabbnak tűnhet, mint ténylegesen egy óra vagy egy nap, ugyanakkor pár hónap múlva visszatekintve, az unalmas órák és napok „lerövidülnek”, egy pillanatnak tűnnek, mintha elrohant volna az az óra, az a nap, vagy akár egy év. Fordított az élmény az izgalmas élményekkel. Izgalmas élmények átélésének a pillanatában „rohan” az idő, észrevétlenül telnek el az órák, ugyanakkor visszatekintve ezekre a rohanó órákra utólag jóval hosszabb időélmény marad hátra az emlékezetünkben. Ezáltal kirajzolódik a személyes felelősség szerepe az idő élmény tempójának szubjektív megélésében. Az itt és most felelőségteli átélése, a belső és / vagy külső élmények gazdagságának előállítása vagy tudatos szemlélése a jelenben az idő felgyorsulását eredményezheti, ugyanakkor visszatekintve egy élményekben gazdag múlttal ajándékozza meg a személyt. Míg a személyes felelősség nem vállalása a jelen élményeiért „végtelen” hosszúra nyújtja az unalmas órákat, és visszatekintve a rohanó évek kétségbeesését hagyja maga után.

D. Draaisma (2003). Miért futnak egyre gyorsabban az évek? Typotex Kiadó, Budapest.

                                           Az összefoglalást készítette: Boross Viktor

Comments are closed